1077 Budapest, Nagydiófa u. 24. Tel.: 215-6864 Mobil: 06-30-260-6834 E-mail: jatekudvar@jatekudvar.hu Nyitva: H-P 10-18, Sz 10-13
Itt tudsz vásárolni...
Autómodell antikvár
Vonat antikvár
Bábbolt
Csodás házak
Makett antikvár
Mese antikvár
Minikönyv antikvár
Ólomkatonabolt
Az egymásratalálásban segít az 
December
- Mit ünneplünk, kire várunk adventben?- 1800. december 1-jén született a Szózat költője
- 1981. december 4. "a Szóraka születésnapja"
- Bábelről adventben
- A játék életünk része. De életünk nem játék.
Gondolkodjunk az életünkről: a család védelme
TOVÁBBLÉPÉS:
A Karácsonyt megelőző hetekben már várakozással készülünk az ünnepre ajándékokkal, finom ételekkel, dalokkal, díszekkel, és meggyújtjuk az adventi koszorú gyertyáit. Vajon tudjuk-e, érdekel-e bennünket, mit jelentenek, kire mutatnak az ádventi és karácsonyi szokások, szimbólumok?
A Krisztus várás emlékére ünnepeljük a karácsony előtti négy vasárnapot. Kezdő időpontja András apostol ünnepéhez (november 30) eső legközelebbi vasárnaptól december 24-ig tart.
Advent ünneplése az 5-6. században terjedt el, neve az „adventus Domini” –az „Úr jövetele” kifejezésből származik. Advent a várakozás ideje:
Sokszor hallott idézet. Emlékszik ki írta? Vörösmarty Mihály, aki 1800. december 1-jén született.
Dr. Czeizel Endre így ír róla Költők, gének, titkok című könyvében: „Személyében első ízben nyert az irodalom és általában a művészet olyan társadalmi tekintélyt, amelynek köszönhetően Széchenyi, Wesselényi, Kossuth és Deák egyenrangú harcostársat látott benne.”
Illyés Gyula így tiszteleg előtte 1950-ben:
Nem volt nemzeti hőskölteményünk. Megírta. Nem volt balladánk. Megteremtette. Nem volt drámai nyelvünk. Pótolta a hiányt. Nem volt mesejátékunk. Általa lett. Költőink nem tudtak a néphez szólni, nem tudtak népdalt írni? Megmutatta, hogyan kell. Színibíráló kellett, folyóiratszerkesztő, szakosztályvezető az Akadémián? Vállalta. Az önálló ipar mellett lelkesíteni? Tellett erre is ihletéből. Aztán csatadalt írt, negyvennyolc éves korában. A munka költője volt, valóban, a szó mindkét értelmében: nem tért ki semmiféle munka elől, s legihletettebben akkor dolgozott, amikor a nemzet, a nép, a közösség ügyéért munkálkodhatott. Ezt nevezte férfihoz illő jó mulatságnak.
Képzelete nyilván ezért csapong legköltőibban, legszabadabban valamennyi költőnké közt. Eszméit azért bocsátja percenként oly magasra, mert előzően a valósághoz kötötte- Biztos talajról indul, biztos talajra tér meg. Ez azt jelenti: hisz a munkájában. lelkét teszi bele. Csak az tud repülni vele, aki maga is hisz a munkában, aki maga is az életben legtöbbre a feladat elvégzését tartja, aki maga is teremteni akar.
(Illyés Gyula Naplójegyzetek 1950. 320. old.)
Az 1912-ben kiadott Magyar költészet kincsesházából való epigrammájával emlékezünk a Szózat költőjére:
Magyarország czimere
Szép vagy, oh hon, bércz, völgy változnak gazdag öledben,
Téridet országos négy folyam árja szegi:
Ám természettől mindez lelketlen ajándék:
Nagygyá csak fiaid szent akaratja tehet
A kezdeményező, Bánszky Pál művészettörténész javaslatában két alapvető funkciót ellátó intézmény feladatait körvonalazta.Az egyik azt a hiányt igyekezett pótolni, hogy Magyarországon korábban nem volt önálló játékgyűjtemény. A másik a játékhoz szorosan kapcsolható kreativitás szükségességét fogalmazta meg. Ennek az új típusú intézménynek valójában nem csak alkotóműhelynek, nem csak értékeket közvetítő művelődési intézménynek és nem is csupán múzeumnak kell lennie, hanem mindezek együttes funkcionálásának, sajátos ötvözetének.
A Szórakaténuszról bővebben olvashat a Játékos egyesületek, tudományos műhelyek rovatban
Pieter Breughel érdekes módját választotta e bibliai téma megfestésének. A félbe maradtan is monumentális bábeli torony hátterében a képén nem a történelmi, hanem német táj látható. Meghökkentő gondolat: bábel tornya itt épül, közöttünk. Itt, ahol élünk. Nem a régmúlt távolában, nem valahol a Tigris és Eufrátesz közt, egy völgyben Sineár földjén, hanem ott, ahol élünk, ott, ahol otthon vagyunk.
Bábel tornya ugyanis több egy emberkéz alkotta épületnél. Több egy régészeti emléknél. Ha kimondjuk: Bábel, nem pusztán egy 90 méter magas zikurratra gondolunk. Bábel a meg nem értés örök jelképévé vált.
S ebben a megközelítésben nagyon is reális Breughel gondolata. És nagyon is érthető lenne, ha egy magyar művész, követve a német kolléga ötletét, megfestené a tornyot, hátterében a Hortobággyal, a Duna-kanyarral, Budapest látképével, a balatoni tájjal, vagy éppen a parlamenttel.
Bábel a meg nem értés szimbóluma.
Kínos dolog, amikor emberek nem értik egymást. Pár hete egy olasszal hozott össze a sors. Nem volt se tolmács, se közvetítő nyelv. Kézzel-lábbal próbáltuk megérteni egymást – fanyar mosollyal váltunk el azzal az érzéssel, hogy semmit nem sikerült tisztáznunk. Megsemmisítő élmény volt.
De nem kell ahhoz idegen nyelven beszélni, hogy a meg nem értést tetten érjük ember és ember között. Hisz nagyon is sokszor érezzük, hogy noha egy környezetben élünk, egy nyelven beszélünk emberekkel, mégis, mintha elbeszélnénk egymás mellett. Mintha két külön világban élnénk.
Tudom, az a másik érti minden szavamat. És mégsem ért meg. Mégsem érti, mire gondolok, mit miért teszek, mit miért mondok.
Lehet, ketten beszélnek magyarul a jövőről, az országra váró feladatokról, a legszükségesebb teendőkről és a legszentebbnek tartott értékekről. Ketten beszélnek magyarul ugyanarról az eseményről. S a végén ugyanazzal a zavarodott ábrázattal állnak fel az asztaltól, mint pár hete Enrico és én. Hányszor beszélünk egy nyelven, mégsem értjük egymást!
Lehet, ugyanazon a nyelven beszél anyós és menye. Csak éppen a megértés áldása nem száll az otthonra. Ugyanazt a nyelvet beszéli szülő és gyerek, mégsem képesek megérteni egymás szempontjait. Egy nyelven beszél férj és feleség. De jobbára már csak másokkal. Mert arról már rég letettek, hogy egymással szót értsenek.
Ó igen! Nagyon is találó lenne, ha az a zikurrat itt állna valahol a környéken.
De a bibliai történet nem csupán a meg nem értés tényéről szól. Ha figyelmesen megvizsgáljuk, olyan okokra is rátalálhatunk, amelyek a meg nem értéshez vezetnek. Az első, felületesebb gondolat ez lehet: Isten zavarta össze a nyelveket. Isten az okozója a meg nem értésnek. De ha jobban elmélyedünk a történetben, látjuk, hogy a nyelvzavar már csak a történet vége. A gondok előbb kezdődnek, gyökerek sokkal mélyebbre nyúlnak.
Először még minden problémamentesnek látszik. Az emberek békésen alkotnak. Feltalálnak. Nincs miből építkezni? - Hát megalkotják a téglát! Nincs mivel összeragasztani a téglákat? – Rátalálnak a szurokra! Az az ember benyomása, hogy ezek az emberek egyre rátermettebbek, egyre több dolgot tudnak sikeresen megoldani. Sőt, még összefogni is képesek egy közös cél, egy nagy közös feladat megvalósítása érdekében. Mi hát a probléma?
Megbúvik egy szó a történetben, mint egy hajszálrepedésre, fontos felfigyelni.
Ne paráználkodj /Ne törj házasságot 5Mózes 5,18
Ez a parancsolat épp decemberre esett. December a szeretet, a fény ünnepe, a családi összebújás ideje. S most a család étetét meghatározó házasságról esik szó: nagyon józanul, máz mentesen: úgy, hogy belekapaszkodhatunk.
Lehet, furcsának találja: igazi karácsonyi ajándék.
Kedves Olvasó! Kívánom, ezek a gondolatok úgy szóljanak Önhöz, ahogy arra Önnek szüksége van.
Áldott ünnepet kívánunk!
Ravasz László:
A házasság egy férfi és egy nő szabad és önkéntes kapcsolata egész földi életükre. Tartalma a kölcsönös szeretet és szolgálat. Ebbe önti bele a legerősebb ösztön a maga forró ércét: a szexualitást, s ebből alakítja ki a Gyermeket, a jövendőt.
Óriási nehézségeket kell megoldani: Két személyiségnek kell egy testté és egy lélekké válnia, holott mind önmaga akar lenni. Két hagyományból kell egy történelmet szőni; két ízlésből egy stílust teremteni. Váljék két önzésből egy érdek, s ami még nagyobb: közös önmegtagadás! Két idegrendszer ingerlékenységéből egységes és nyugodt légkör; két különböző anyagú és szerkezetű húrból egy hang, vagy legalábbis harmónia; két sorsból egy boldogság.
Lehetséges-e ez? Kell, hogy lehetséges legyen, mert Isten ebben ígéri a földi élet legnagyobb örömét: a boldog szerelmet; a legnagyobb felmagasztosultságot: az anyaságot; a legősibb férfikötelességet és feladatot: az apai gondot; a legmélyebb barátságot, amire két ember képes, akik közelebb állnak egymáshoz –Luther szavaival– mint az ember és az inge; akik a legnagyobb szolgálatot tehetik egymásnak, egymásért amit csak ember tehet; akik egymásra a legnagyobb áldássá válhatnak, de a legnagyobb átokká is.
Mi a paráznaság? Ettől a gránitmedertől való elhajlás. Paráznaság, ha az ember mással alkalomszerű kapcsolatba lép, ha a férfi asszonyra tekint kívánságnak okáért, ha az asszony gyönyörködik abban, hogy őt kívánják, s mindent elkövet, hogy a férfiakat erre vezesse.
Miért bűn?
–Mert a legerősebb ösztönt szabadítja fel a lélek fegyelme alól. Minden kalanddal erősebb lesz az ösztön, és gyengébb a lélek. A nem fegyelmezett ösztön lefelé nehezedik, eldurvul. Ha egy társaság az első obszcén szóra fel nem szisszen, néhány hét alatt olyan lesz a társalgási stílusa, mint egy kaszárnyának.
–Bűn, mert bűnt termel. Gondoljuk el, mennyi hazugságot, képmutatást termel! Ebből táplálkozik a világirodalom minden novellistája, drámaírója. A paráznaság tenyésztette ki teméntelen áldozatával a prostitúciót. Mi gyűlöletet halmoz fel a lelkekben a féltékenység, csalódás, a vetélytársi küzdelem! Az ártatlan gyermekszívek soha el nem mondható bánata, szorongása miatt úgy fájhat a szívünk, mintha egy feketére fagyott májusban járnánk.
Minden paráznaság egy cseppnyi méregforrás, ami az embert önmagából kifordítja, az állat felé taszítja, a pillanat nem ad boldogságot, sőt a boldogtalanságba taszít.
Mit tehetünk? Ovidius, a szerelmi léhaság költője is ezt tanácsolja: kezdet kezdetén állj ellen!
Ki segíthet?
–A hitves. Minden boldog házasság bizonyítja, hogy lehet, és érdemes életen át egy férfit, egy nőt szeretni. A jó házasság nem elért állapot, hanem cél, szövetség. Így is hányszor megbántjuk egymást, mennyi alkalmat elszalasztunk, hogy szeressük egymást!
–Segíthetnek, szövetségesek lehetnek a gyermekek. Szerezzétek meg ezt a szövetséget! De ne feledjétek: ti vagytok a gyermekért, és nem a gyermek értetek.
–A legnagyobb szövetséges Jézus, aki megbocsátott a házasságtörő asszonynak is, aki bocsánatot, és erőt ad, és velünk van életünk minden napján, örömünkben, bánatunkban.
Következnek: Adorján József, Cseri Kálmán, Aquinói Tamás magyarázatai
Ez a parancsolat épp decemberre esett. December a szeretet, a fény ünnepe, a családi összebújás ideje. S most a család étetét meghatározó házasságról esik szó: nagyon józanul, máz mentesen: úgy, hogy belekapaszkodhatunk.
Lehet, furcsának találja: igazi karácsonyi ajándék.
Kedves Olvasó! Kívánom, ezek a gondolatok úgy szóljanak Önhöz, ahogy arra Önnek szüksége van.
Áldott ünnepet kívánunk!
Ravasz László:
A házasság egy férfi és egy nő szabad és önkéntes kapcsolata egész földi életükre. Tartalma a kölcsönös szeretet és szolgálat. Ebbe önti bele a legerősebb ösztön a maga forró ércét: a szexualitást, s ebből alakítja ki a Gyermeket, a jövendőt.
Óriási nehézségeket kell megoldani: Két személyiségnek kell egy testté és egy lélekké válnia, holott mind önmaga akar lenni. Két hagyományból kell egy történelmet szőni; két ízlésből egy stílust teremteni. Váljék két önzésből egy érdek, s ami még nagyobb: közös önmegtagadás! Két idegrendszer ingerlékenységéből egységes és nyugodt légkör; két különböző anyagú és szerkezetű húrból egy hang, vagy legalábbis harmónia; két sorsból egy boldogság.
Lehetséges-e ez? Kell, hogy lehetséges legyen, mert Isten ebben ígéri a földi élet legnagyobb örömét: a boldog szerelmet; a legnagyobb felmagasztosultságot: az anyaságot; a legősibb férfikötelességet és feladatot: az apai gondot; a legmélyebb barátságot, amire két ember képes, akik közelebb állnak egymáshoz –Luther szavaival– mint az ember és az inge; akik a legnagyobb szolgálatot tehetik egymásnak, egymásért amit csak ember tehet; akik egymásra a legnagyobb áldássá válhatnak, de a legnagyobb átokká is.
Mi a paráznaság? Ettől a gránitmedertől való elhajlás. Paráznaság, ha az ember mással alkalomszerű kapcsolatba lép, ha a férfi asszonyra tekint kívánságnak okáért, ha az asszony gyönyörködik abban, hogy őt kívánják, s mindent elkövet, hogy a férfiakat erre vezesse.
Miért bűn?
–Mert a legerősebb ösztönt szabadítja fel a lélek fegyelme alól. Minden kalanddal erősebb lesz az ösztön, és gyengébb a lélek. A nem fegyelmezett ösztön lefelé nehezedik, eldurvul. Ha egy társaság az első obszcén szóra fel nem szisszen, néhány hét alatt olyan lesz a társalgási stílusa, mint egy kaszárnyának.
–Bűn, mert bűnt termel. Gondoljuk el, mennyi hazugságot, képmutatást termel! Ebből táplálkozik a világirodalom minden novellistája, drámaírója. A paráznaság tenyésztette ki teméntelen áldozatával a prostitúciót. Mi gyűlöletet halmoz fel a lelkekben a féltékenység, csalódás, a vetélytársi küzdelem! Az ártatlan gyermekszívek soha el nem mondható bánata, szorongása miatt úgy fájhat a szívünk, mintha egy feketére fagyott májusban járnánk.
Minden paráznaság egy cseppnyi méregforrás, ami az embert önmagából kifordítja, az állat felé taszítja, a pillanat nem ad boldogságot, sőt a boldogtalanságba taszít.
Mit tehetünk? Ovidius, a szerelmi léhaság költője is ezt tanácsolja: kezdet kezdetén állj ellen!
Ki segíthet?
–A hitves. Minden boldog házasság bizonyítja, hogy lehet, és érdemes életen át egy férfit, egy nőt szeretni. A jó házasság nem elért állapot, hanem cél, szövetség. Így is hányszor megbántjuk egymást, mennyi alkalmat elszalasztunk, hogy szeressük egymást!
–Segíthetnek, szövetségesek lehetnek a gyermekek. Szerezzétek meg ezt a szövetséget! De ne feledjétek: ti vagytok a gyermekért, és nem a gyermek értetek.
–A legnagyobb szövetséges Jézus, aki megbocsátott a házasságtörő asszonynak is, aki bocsánatot, és erőt ad, és velünk van életünk minden napján, örömünkben, bánatunkban.
Következnek: Adorján József, Cseri Kálmán, Aquinói Tamás magyarázatai