Május

Május elseje a MUNKA ÜNNEPE
-Segítség! Akaratos a gyerek!
–Május 17. Irinyi János 1817. apja 1787, öccse 1822
Május 18: INTERNET VILÁGNAP
–Május utolsó vasárnapja: Gyemeknap
-A játékról MÁSKÉPP: "Ki nevet a végén?"
Miért nincs valami, amihez igazítani tudnánk az életünket? BEVEZETÉS a "gondolkodjunk az életünkről" sorozathoz
 
Továbblépés:
Kaptunk egy levelet szívesen adjuk tovább:
 
Nagyszülői örömök előtt állunk, így szemem rááll a gyerekneveléssel kapcsolatos könyvekre.
Kiszúrtam a Fegyelmezz! Megéri! c. könyvet, majd az eladó hölgy egy másikat is ajánlott: Az akaratos gyerek születéstől a serdülőkorig. Hála neki érte!
 
Egyik könyvben sincs "forradalmi" gondolat (a tudós pszichológus tanácsait olvasva szinte hallottam, láttam édesanyámat, mint terelget, formáz engem, milyen fájdalmakat okoztam neki egy-egy meggondolatlanságommal), de van benne néhány ötlet, amin érdemes elgondolkozni.
Jó szívvel ajánlom ezeket a könyveket kisszülőnek, nagyszülőnek, gyerekekkel foglalkozóknak:  
tükör önmagunknak, rálátást nyújt szociológiai, pedagógiai problémákra –ami már a 70-es években Amerikában ugyanaz volt, mint most nálunk.  Olvasmányos, gondolatmenete könnyen követhető, ajánlásai megfontolandók. 
Hangsúlyozom: AJÁNLÁSAI MEGFONTOLANDÓK, de nem "szentírás": bizonyára talál majd benne Ön által elfogadható módszert.  A fordítás alapja a '92-es bővített kiadás.  A könyvek ismertetőit összevontan adom át Önöknek:
Édesanyánk május elsején úgy ünnepelt, ahogy csak egy anya tud: bennünk, gyerekekben a tavaszt ünnepelte: a párnánkra csempészett gyöngyvirág, orgona illatára ébredtünk.  

A „Tovább” után különböző megközelítésben olvashat a munkáról:
A Magyar Értelmező Szótár 1972-es kiadása szerint,
hogyan közelít a munkához az öröm felől Mácz István,
1912-ben milyen közmondásokat adtak közre Debrecenben a munkáról?

Gyerekének olvassa el Kányádi Sándor meséjét az "Olvasni, játszani jó" rovatban! 

               Irinyi János 1787                                   Irinyi János 1817                                  Irinyi József 1822

A gyufa feltalálója, Irinyi János 1817. május 17-én született. Mint kémikus 1836-ban tanára sikertelen kísérletét továbbfejlesztve találta fel a zajtalanul gyúló gyufát. 1840-ben Pesten gyújtógyárat alapított, ami '48-ig működött. Munkássága természetesen nagyon sokoldalú: a debreceni István malomban, a mezőgazdasági gép és vegytan területein is jelentőset alkotott. Először alkalmazta a vetést, szántást és boronálást együttesen végző gépszerelvényt, és talajjavítási módszerei is maradandóak.

A "Továbbra" kattintva olvashat a gyufa feltalálójának édesapjáról és öccséről, és két gyufacimke sorozatot a gyufagyártásról és a tűz alkalmazásáról
Világnapokat ünneplünk május közepén. Május 17-én lesz a Távközlés Világnapja.
A nemzetközi megemlékezést annak az eseménynek a tiszteletére tartják 1968 óta, hogy
1865. május 17-én Párizsban 20 ország aláírta a Nemzetközi Távközlési Egyesület ( ITU (International Telecommunications Union) -- az alapításkor International Telegraph Union -- alapító okiratát. Noha a telefont csak évekkel később találta fel Graham Bell, a Marconi-féle szikratávíró már akkoriban olyan nagy forgalmat bonyolított, hogy nemzetközi egyezményben kellett szabályozni a ti-tik és tá-ták országhatárt átlépő folyamát.
Az egyesület 1947 óta része az az ENSZ igazgatásának, mára 189 ország alkotja tagságát. Magyarország az alapító huszakkal egyidőben csatlakozott -- persze akkor még a monarchia részeként.  http://www.hwsw.hu/hirek/15394/tavkozlesi-es-internet-vilagnap--majus-17-18-.html
 
Jaj, csak nehogy megfagyjon a világ, nehogy megfagyjon a szeretet!

Finály Olga 
Gyermeknapra édesapáknak
 
Még ma tiéd, ha nevet,
s a tiéd, ha könnye kicsordul.
Még ma csak egy szavadért
bárhová menne veled…
Még ma mesélhetnél neki,
hidd el, szomjasan inná
Ajkadról a mesék sok fura fordulatát.
Még ma mesélne neked
pajtásokról s a csatákról,
Mint verekedtek imént, s hogy ki futott, ki a hős…
Még ma a mindene vagy.
Tudsz mindent és a hatalmad
Korlátlan hatalom, férfierőd az erő.
Még ma tiéd.
De talán holnap, mire újra felébred,
Szórakozottabb lesz,
szép szeme másra figyel.
Más színeket, mélyebb értelmet kapnak a dolgok,
Nőnek a pajtások, hívogatóbb a szavuk…
Hívnád kisfiadat, menjünk sétálni ketten,
S ő vonakodva felel: dolgom van ma, apám.
Még ma a mindene vagy.
S bármennyire sürget a dolgod,
válts vele néhány szót.
Légy a barátja! Vezesd!
 
Diane Loomans
Ha elölről kezdhetném a gyereknevelést
 
Ha elölről kezdhetném a gyereknevelést,
fenyegetés helyett
Festegetésre használnám a kezem.
Példálózás helyett példát mutatnék.
Nem siettetném a gyereket,
hanem hozzá sietnék.
Nem a nagyokost játszanám,
hanem okosan játszanék.
Komolykodás helyett
komolyan venném a vidámságot.
Kirándulnék, sárkányt eregetnék,
réten kószálnék,
Bámulnám a csillagokat.
A civakodás helyett
a babusgatásra összpontosítanék.
Nem erőszakoskodnék a gyerekkel,
hanem a lelkét erősíteném.
Előbb az önbizalmát építeném,
azután a házamat.
Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről
és többet a szeretet hatalmáról.
 
Talán az, aki mindvégig szerencsés volt a kockadobásban és az egész játék alatt vidám mosollyal olvashatta ki társai szeméből az irigységet?
 
Ki nevet a végén?
Talán az, aki a játék indulásakor rosszul startolt, sokáig a mezőny végén kullogott, már-már ostobaságnak bélyegezte az egészet … ám a végén, a legvégén valahogy minden sikeresen összejött, és a többiek ámulatára ő lett az első?
 
Ki nevet a végén?
Talán az, aki a siker érdekében nemcsak a maga dobásait és lépéseit figyelte árgus szemekkel, hanem a társaiét is? Mert hiszen ahol a siker szele lengedez, ott a csalás démonja táncol. Végigizgulta a játékot, de megérte.
 
Ki nevet a végén?
Talán az, aki még ennél is ügyesebb volt, mert csalásait senki sem vette észre, így a játék végén kinevetve magát –meg a többieket, persze más nevetéssel– fogadja mások hódolatát.
 
Ki nevet a végén? Ki nevethet a végén?
Talán az, aki örült, hogy játszhatott;
aki örült, ha a másiknak is szerencséje volt;
aki nem veszítette el reményét;
aki nem veszítette el jókedvét;
aki a győzelmét csak játéknak tartja;
aki a kudarcot is csak játéknak tartja;
aki szívében nem volt irigy, féltékeny vagy csaló;
aki szívében tiszta, figyelmes jószándékú volt.
 
Igen! Ő nevet, ő nevethet a végén! És nemcsak a játékban…
 
Ladocsi Gáspár könyvét megvásárolhatja a Ferenciek terén, a Szent Gellért könyvesboltban. Kedvcsinálóul a mackóról szóló "imát" a szerepjátékok rovatban, a dominóról szólót a " Játszani jó", a labdáról szólót az "Aki nem hisz, járjon utána" rovatban helyeztük el.
S az élet minden eszköze a halált szolgálta már:
Lenézték a homokórát, mert egyszerű művészete
Mint a földművesé, olyan. És széttörték, elégett.
A vizikerék, mely a Tartályokat vízzel tölti meg,
Mert művészete olyan, miként a Pásztoré:
S helyükbe bonyolult kerekek léptek,
Kerékbe fogózó kerék,
Hogy megzavarják az ifjakat pályájuk kezdetén,
Hogy éjjel s nappal munkába törjék
az Örökkévalóság millióit,
Hadd csiszolják, fényesítsék a vasat s rezet
óraszám vesződve
S ne is sejtsék, mivégre;
csak hogy a bölcsesség napjait
Szűken mért morzsákért töltsék izzadva el,
S tudatlanul
A részt Egésznek véljék, s ezt Bizonyítéknak,
S az élet egyszerű
Törvényeit ne lássák meg, vakon.
                
A szépség történetéből

William Blake (London, 1757-1827) A kerék Kardos László fordítása

2009. februárjában a tv A la carte műsorának meghívottjai a mainál emberibb, élhetőbb világról álmodtak. Az egyik vendég szinte felkiáltott: „Miért nincs valami, ami útba igazít, amihez tudnánk igazítani az életünket?”
Valóban nincs semmi a kezünkben, amihez igazíthatnánk az életünket?
Igen, kellemesebb az élet, ha mosolygunk egymásra, azonban ez nem elég, több kell!  Mit teszek én /mit tesz Ön azért, hogy a világ békésebb, barátságosabb legyen? Tesz-e valamit, ami több, mint ami okvetlen elvárható?
A világ egyre durvább, zűrzavarosabb, egyre áttekinthetetlenebb, ami visszahat személyes életünkre, így egyre kevésbé érezzük a Szeretet, Isten jelenlétét
Ekkor eszembe jutott,
"Tovább" a következő írásban 
jó 20 éve, mennyit kerestem, milyen megmászhatatlan hegynek tűnt a kérdés: mihez igazíthatnánk az életünket?
Mint apró mozaik állt össze a válasz:
Életünk meghatározó pillére a Tízparancsolat!
Van, aki elfelejtette
Van, akit nem tanítottak meg rá.
Pedig mekkora kincs!
Erről nem lehet elégszer beszélni! Sokszor, sokféleképp, politikamentesen: eszmefuttatással, napi események elemzésével, saját életpéldánkkal! Beszélni KELL róla nemcsak vallási műsorokban, nemcsak templomban!
A Tízparancsolat átadása egy meghatározott napon történt. De elfogadása, elsajátítása az év összes napján, állandóan történik –gyakorlatilag egész életünkben, hogy „élhetőbb legyen a világ”, az életünk.
A mi fogalmaink szerint egész rendes emberek vagyunk. Rendesnek érezzük magunkat, hisz becsukjuk a szemünket saját hibáink felett. Rendesek vagyunk, hisz nem ölünk, nem hazudunk (túl nagyot), csak ügyeskedünk, pletykálkodunk, irigykedünk, akarva, akaratlan mondjuk a féligazságokat, nehezítjük a magunk, egymás meg mások életét. Hibáinkkal, bűneinkkel szembesülni cseppet sem kellemes: saját érdekünkben mégis a Tízparancsolat tükrébe kell néznünk, hogy változtatni tudjunk önmagunkon: hogy boldogok lehessünk.
Írás közben gyakran elszégyelltem magam. Lehet, Ön még előtte áll…
Ha igazságtalannak tartja  a képet, amit meglát önmagáról –az igazság fáj!–, akkor se adja fel, bátran nézzen bele, és fogadja el, és szeresse magát, olyannak, amilyen! Azonban kezdjen el „dolgozni önmagán”: a jó irányba való változásra az embernek mindig megvan a lehetősége, sőt kötelessége
Teológusok válaszolnak, MIÉRT FONTOS A TÍZPARANCSOLAT?
A "Tovább" után bemutatom a könyveket, a teológusok válaszait, azaz az idézetek forrásait. Később az ő segítségükkel próbálom meg a parancsolatokat közelebb hozni. Végül egy rövid összefoglalót talál Mózes öt könyvéről.
Azért idézek korban, szellemben eltérő nézeteket, mert célom volt, hogy kedvet kapjon a gondolkozáshoz, keressen, kutasson, találja meg saját válaszát. A mi válaszunk nem lehet azonos Aquinói Tamáséval, Lutherével, mert mások a problémáink: a középkor óta nagyot fordult a világ, az egyház is sok kérdéshez másként áll. Érdemes, sőt izgalmas a XXI. század emberének megismerni a XIII, XVI. század gondolkozásmódját, mert sokat tanulhatunk Aquinói Tamástól, Luthertől, elgondolkozhatunk, vajon min kéne változtatni az életünkben?
Lehet, hogy „amit mondanak, abban mégiscsak van valami”?
Sokszor meglepett a régiek –Aquiói Tamás és Luther– életteli stílusa, humora; a cseh és német szerzők (Lochman, Zink) másfajta szemlélete: megannyi felfedezés, megannyi öröm, megannyi indok: hátha érdemesnek fogja találni Ön, kedves Olvasó, hogy utána járjon ezeknek, és az Önben felmerülő kérdéseknek! 
Nagyon fontos: merjen kérdezni! Persze nem mindegy, kit. Próbált már beszélgetni –úgy szabadon, barátian– lelkészével? Ha erre nincs lehetősége, keressen könyvet! Egyházi könyvesboltokban, templomában biztosan megtalálja az Önhöz közel álló gondolkozású szerző könyvét.