Március

– Március 8. Nemzetközi Nőnap
– A magyar szabadságharc legendás tábornoka: Bem apó
– Petőfi, Bem, Juliska
-Színházi Világnap: Arany János, Mensáros László
– A játék életünk része. De életünk nem játék.
   Gondolkodjunk életünkről: tékozló kívánságaink
 
 
Ez az a nap, amelyet a nők elég komoly harcok és áldozatok árán vívtak ki magunknak. A régi korokban a nők nem voltak egyenrangúak a férfiakkal, de szerencsére mindig akadtak forradalmi beállítottságú lányok és asszonyok, akik foggal-körömmel ragaszkodtak ahhoz, hogy a férfitársadalom elismerését, megbecsülését kivívják a nők számára. Ez a harc nem volt egyszerű, de ma már ott tartunk, hogy ezt a napot nem csak a női szervezetek tartják számon szerte a világon. Az ENSZ is megemlékezik erről a napról és sok-sok ország nemzeti ünnepként jelöli meg.  Weöres Sándor és Nigjar Rafibeili versei után megismerheti a Nemzetközi Nőnap rövid történetét.
 
Weöres Sándor
                           A NŐ

A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.
A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.
A férfi - akár bölcs, vagy csizmavarga -
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
címkék között jár, mint egy patikában.
Hiába száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él - vagy tán csak élni látszik -
ha nők szeméből rá élet sugárzik.
A nő: mindennel pajtás, elven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
õ lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedően fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan cimkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
úgy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.

 
Nigjar Rafibeili
                          KONYHADAL
 
Írnak verset a karcsú derékhoz,
a hulló őszi falevélhez –
dalolnak a válás gyötrelmeiről,
a viszontlátás öröméről.
De írt ki verset valaha is
a szamovárhoz
vagy a bogrács gőzeihez?

Én például mért ne dalolnék
a frissen elmosott edényről?

Egyik ember szereti a sós ízt,
másik háta a sótól borsózik;
valaki rajong a hamvas szederért,
más meg a nyers paradicsom bolondja,
de nem tudná megmondani, mért.
Ez a sárgarépát falja nyersen,
másik torkán nem megy le egy falat sem.

Én a konyhában dolgozom egész nap:
sütök, főzök, mosogatok.
Egyeseket magas hivatalokba raknak,
másokat a konyhába. Fogadok,
hogy az egyszerű konyha sokszor
tisztább azoknál a magas helyeknél.
Jómagam hagymát sütök a gázon,
rá kell néznem, oda ne égjen,
mert akkor vége az egész ebédnek.
De arra vajon ki vigyáz,
hogy a tűzhelynél izzadó szakácsnő
oda ne égjen?

Vígasztalódj, hiszen te
reggel, délben, este
hódítsz!
Ne morgolódj, vigyázz,
oda ne égjen a hagyma:
az adja meg az ételnek a jó ízt –
az adja meg az életnek a jó ízt!

 
 
Josef Zachariasz Bem 1794. március 14-én született a galíciai Tarnowban. Korán választotta a katonai pályát, már 16 éves korában apród volt. A lengyelek szerint egyik legnagyobb érdeme az úgynevezett novemberi felkelésben való aktív részvétele volt, pályafutásának csúcsa pedig az osztrolenkai csata, amikor az orosz cári hadsereg Varsót fenyegette. Bem akkor ezredesi rangban a tüzérség parancsnoka volt, és vezényletével mentették meg a lengyel hadsereg teljes állományát. Rengeteg legenda fűződik alakjához. Lengyelországban a legismertebbek egyike az, mely szerint gyermekkorában egy cigányasszony megjósolta neki, hogy nem fog csatában meghalni.

Nem is félt a haláltól: annyira biztos volt abban, hogy nem hal meg, hogy a csatákban az ágyukat, ha kellett, testével védte.   

 
A „Tovább” után részletesebben is megismerheti Bem apó életét.   
Kedves édes Juliskám,
                                                                                                      Marosvásárhely, július 29. 1849.
e szempillantásban értem ide vissza hat napi szakadatlan utazás után. Fáradt vagyok; kezem úgy reszket, alig bírom a tollat. Megkaptad-e előbbeni két levelemet? egyiket innen, másikat Kézdivásárhelyről írtam.
Elmondom röviden utamat. Itt hallottuk, hogy Bem egy csapattal Moldvába ment. Utánarugaszkodtunk Udvarhely, Csikszereda, Kézdivásárhely, Bereck felé; ott találkoztam vele, már visszajött Moldvából, hová lázító proklamációkat vitt be s ráadásul kegyetlenül megdöngetett négyezer oroszt egy zászlóaljjal. Berecken jön hozzá a tudósítás, hogy Szászrégennél megverték a mieinket, s ezek borzasztóan szétfutottak, vágtatott tehát ide a bajt helyrehozni Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, az Erdővidéken, Udvarhelyen keresztül; én vele. Rohantunk szinte megállás nélkül. Iszonyú út volt. Most vagy két napig itt leszünk, míg a sereget egy kissé rendbe szedi, aztán mit teszünk? ő tudja.
Előbbeni levelemben írtam, hogy Csikszeredának és Kézdivásárhelynek gyönyörű vidéke van; Sepsiszentgyörgyé talán még szebb, a város is jobban tetszik. Majd körülményesebben megvizsgáljuk, ha együtt utazzuk be Háromszéket mint a fészket rakni akaró fecskék.
Bemmel Berecken találkoztam; megálltam hintaja mellett, s köszöntem neki, ő odapillant, megismer, elkiáltja magát és kinyújtja felém karjait, én fölugrom, nyakába borultam, és összeöleltük és csókoltuk egymást, „mon fils, mon fils,mon fils!” szólt az öreg sírva. A körülálló népség azt kérdezte Egressi Gábortól, hogy „fia ez a generálisnak?” Most még sokkal nyájasabb, szívesebb, atyaibb irántam, mint eddig, pedig eddig is az volt. Ma azt mondta a másik segédtisztnek: „Melden Sie den Kriegministerium, aber geben Sie Acht, melden Sie das wörtlich: Mein Adjutant der Major Petőfi, welcher abgedankt hat wegen der schändlichen Behandlung des General Klapka, ist wieder in Dienst getreten.”
Szinte ma az útban mondta, hogy neked itt Marosvásárhelyt csináljunk szállást, s idehozzalak. Nekem is ez a fő vágyam, de míg erősebb lábra nem állunk a szomszédban levő oroszok irányában, addig ezt tenni nem merem. Csak két mérföldnyire vannak innen, s az idevalók a napokban is szétfutottak, mint a csirkék. De mihelyt némileg biztos lesz e hely, az lesz első dolgom, meg lehetsz felőle győződve.
Hogyan vagytok, kedves és imádott lelkeim? ha én hallhatnék valamit felőletek! ha lehet, ha valahogy szerét ejtheted, írj, ha csak egy szócskát is, édes angyalom. Én nem mulasztom el az arra menő alkalmakat. Szopik-e még a fiam? válasszátok el minél elébb, s tanítsd beszélni, hogy meglepjen. Csókolom a lelketeket és szíveteket miljomszor számtalanszor!     imádó férjed Sándor
Forrás:
Március 2.  Arany János született e napon, 1817-ben.
Március 27. Színházi Világnap A Nemzetközi Színházi Intézet bécsi közgyűlése 1962-ben elhatározta,  megemlékeznek a Párizsban működő Nemzetek Színházának 1957-es évadnyitójáról. Magyarországon 1978 óta ünnepeljük " Thália papjait ".
 
Ebből az alkalomból köszöntjük a színházak játékosait, a kultúra munkásait, és idézzük fel „Thalia egyik nagy papjához”, Mensáros Lászlóhoz fűződő emlékünket.
Mert amit 1984. május 19-én Mensáros László tett, ahhoz nemcsak tehetsége, „vagánysága”:  
Embersége kellett:
A "Tovább" után olvashatja a cikket, és  Ablonczy László írását Aranyról, Mensárosról, mely a Film- Színház- Muzsikában jelent meg
 
A játék életünk része. Gondolkozzunk az életünkről! Tékozló kívánság elleni védelem:
Ne kívánd felebarátod feleségét, ne kívánd felebarátod házát, se mezejét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a felebarátodé!  5Móz. 5,21
 
ADORJÁN JÓZSEF
Ez a parancsolat életszükségleteink védelméről szól: a családról (feleség), az otthonról (ház) és a munkáról (a kor szerinti munka és életfeltételek). Az élvezetek kielégítése miatt hányszor és hányan veszélyeztetik a családok harmóniáját kívülről és belülről!
Az emberiség előrehaladása mindig a szívekben, a gondolatokban, a vágyakban fogan. Azonban nem mindegy a cél. Az önző kívánság deformálja a személyiséget, megkeseríti az együttélést. Az ember elégedetlen élete párjával, helyével a világban, kapott javait másokhoz méri: “neki van, miből van, nekem miért nincs”: telhetetlenné és iriggyé tesz. Már abban sem talál örömöt, amije van. Licitál. Nem néz önmagára, a szálkát keresi másokban, miközben ő teli van gerendákkal…
Ha önmagammal, a teljesítményemmel, a szeretetemmel vagyok elégedetlen, az előrevisz.
A „Tovább” után Ravasz László, Aquinói Szent Tamás, Raj Tamás magyarázatai segítenek elmélyülni e parancsolat megértésében.