Március
– A magyar szabadságharc legendás tábornoka: Bem apó
– Petőfi, Bem, Juliska
– A játék életünk része. De életünk nem játék.

|
Weöres Sándor
A NŐ A nő: tetőtől talpig élet. |
Nigjar Rafibeili
KONYHADAL
Írnak verset a karcsú derékhoz,
a hulló őszi falevélhez – dalolnak a válás gyötrelmeiről, a viszontlátás öröméről. De írt ki verset valaha is a szamovárhoz vagy a bogrács gőzeihez? Én például mért ne dalolnék Egyik ember szereti a sós ízt, Én a konyhában dolgozom egész nap: Vígasztalódj, hiszen te |

Nem is félt a haláltól: annyira biztos volt abban, hogy nem hal meg, hogy a csatákban az ágyukat, ha kellett, testével védte.
e szempillantásban értem ide vissza hat napi szakadatlan utazás után. Fáradt vagyok; kezem úgy reszket, alig bírom a tollat. Megkaptad-e előbbeni két levelemet? egyiket innen, másikat Kézdivásárhelyről írtam.
Elmondom röviden utamat. Itt hallottuk, hogy Bem egy csapattal Moldvába ment. Utánarugaszkodtunk Udvarhely, Csikszereda, Kézdivásárhely, Bereck felé;
ott találkoztam vele, már visszajött Moldvából, hová lázító proklamációkat vitt be s ráadásul kegyetlenül megdöngetett négyezer oroszt egy zászlóaljjal. Berecken jön hozzá a tudósítás, hogy Szászrégennél megverték a mieinket, s ezek borzasztóan szétfutottak, vágtatott tehát ide a bajt helyrehozni Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, az Erdővidéken, Udvarhelyen keresztül; én vele. Rohantunk szinte megállás nélkül. Iszonyú út volt. Most vagy két napig itt leszünk, míg a sereget egy kissé rendbe szedi, aztán mit teszünk? ő tudja. Előbbeni levelemben írtam, hogy Csikszeredának és Kézdivásárhelynek gyönyörű vidéke van; Sepsiszentgyörgyé talán még szebb, a város is jobban tetszik. Majd körülményesebben megvizsgáljuk, ha együtt utazzuk be Háromszéket mint a fészket rakni akaró fecskék.
Bemmel Berecken találkoztam; megálltam hintaja mellett, s köszöntem neki, ő odapillant, megismer, elkiáltja magát és kinyújtja felém karjait, én fölugrom, nyakába borultam, és összeöleltük és csókoltuk egymást, „mon fils, mon fils,mon fils!” szólt az öreg sírva. A körülálló népség azt kérdezte Egressi Gábortól, hogy „fia ez a generálisnak?” Most még sokkal nyájasabb, szívesebb, atyaibb irántam, mint eddig, pedig eddig is az volt. Ma azt mondta a másik segédtisztnek: „Melden Sie den Kriegministerium, aber geben Sie Acht, melden Sie das wörtlich: Mein Adjutant der Major Petőfi, welcher abgedankt hat wegen der schändlichen Behandlung des General Klapka, ist wieder in Dienst getreten.”
Szinte ma az útban mondta, hogy neked itt Marosvásárhelyt csináljunk szállást, s idehozzalak. Nekem is ez a fő vágyam, de míg erősebb lábra nem állunk a szomszédban levő oroszok irányában, addig ezt tenni nem merem. Csak két mérföldnyire vannak innen, s az idevalók a napokban is szétfutottak, mint a csirkék. De mihelyt némileg biztos lesz e hely, az lesz első dolgom, meg lehetsz felőle győződve.
Hogyan vagytok, kedves és imádott lelkeim? ha én hallhatnék valamit felőletek! ha lehet, ha valahogy szerét ejtheted, írj, ha csak egy szócskát is, édes angyalom. Én nem mulasztom el az arra menő alkalmakat. Szopik-e még a fiam? válasszátok el minél elébb, s tanítsd beszélni, hogy meglepjen. Csókolom a lelketeket és szíveteket miljomszor számtalanszor! imádó férjed Sándor


ADORJÁN JÓZSEF
Ez a parancsolat életszükségleteink védelméről szól: a családról (feleség), az otthonról (ház) és a munkáról (a kor szerinti munka és életfeltételek). Az élvezetek kielégítése miatt hányszor és hányan veszélyeztetik a családok harmóniáját kívülről és belülről!
Az emberiség előrehaladása mindig a szívekben, a gondolatokban, a vágyakban fogan. Azonban nem mindegy a cél. Az önző kívánság deformálja a személyiséget, megkeseríti az együttélést. Az ember elégedetlen élete párjával, helyével a világban, kapott javait másokhoz méri: “neki van, miből van, nekem miért nincs”: telhetetlenné és iriggyé tesz. Már abban sem talál örömöt, amije van. Licitál. Nem néz önmagára, a szálkát keresi másokban, miközben ő teli van gerendákkal…
Ha önmagammal, a teljesítményemmel, a szeretetemmel vagyok elégedetlen, az előrevisz.
A „Tovább” után Ravasz László, Aquinói Szent Tamás, Raj Tamás magyarázatai segítenek elmélyülni e parancsolat megértésében.