Játszani, olvasni jó
A LYRA Könyvesház nemrégiben megjelentette kortárs magyar íróktól, 3. évezred első évtizedében megjelent, 20 szakmai szervezet által összeállított, 50 legjobbnak ítélt gyermekkönyv ajánlását. Sem az ajánlás, sem a besorolás helye nem jelenti azt, hogy a régi gyerekkönyvek, vagy az újak közül az, ami nem került erre a listára, szóra sem érdemes! Ez egy fajta szempontot, ízlést tükröz, ami segít a tájékozódásban.
Olvassanak jókedvvel, örömmel, együtt a kicsivel!
A „Továbbra” kattintva legördül a lista
Ha ismer olyan verset, amit itt nem talált meg, kérjük, küldje el, hogy másokat is gazdagíthassunk vele!
Ha szüksége van egy-két konkrét versre, elküldjük Önnek emailben.
A listát -az Önök segítségével- folyamatosan fogjuk bővíteni: várjuk javaslataikat!
Ha szüksége van egy-két konkrét versre, elküldjük Önnek emailben.
A listát -az Önök segítségével- folyamatosan fogjuk bővíteni: várjuk javaslataikat!
A Vasútmodellek >Indóház, katalógusok, szakkönyvek rovatban a "424-es emlékképek" könyvhöz kapcsolódóan olvashatja Szabó Lőrinc és Reményik Sándor versét. Miért pont itt, pont ezeket? Mert a kép és a versek találkoztak.
És most nézze meg a versek gyűjteményét: "Tovább"!
Mi a mese címe?
Van e a bábok között
kakukktojás?
Mi az?
Ki a mese írója?
A mesén kívül miért
híres a mese írója?
BÁBBOLTUNKBÓL
a netről három készítő
bábjai közül választhat
és rendelhet.
Szállítást postai utánvéttel
vállalunk
Bodor Zoltán: Falusi futballpálya
|
Jékely Zoltán
Futballisták
Zöld réten döng a barna futball,
–különös dzsungeli zene–
eget jár s földre-földre huppan,
gyermekkorból hős izenet.
S akik rúgják mindig ugyanazok:
száguldozók és daliásak,
teltcombú, fürge kamaszok,
virágai az ifjúságnak.
Valaha én is így loholtam
egy vakmerő gólhelyzetért,
s ha ellenfelem utolért,
fejem csapdostam elomoltan.
Egy roppant meccsre készülődtem,
melyet talán Uruguay
népével vívunk a mezőben,
és győzni vagy halni muszáj!
|
De jaj, mit lett a csapatunkkal?
A Tornakertből vad vihar
szórt szét bennünket s oly hamar
lőn utcakölyköké a futball!
Most e döngés emlékezésbe ringat,
mely egyszersmind öröm és árva-kín,
s új ifjúság tülekedésein
keresem régi mozdulatainkat.
S mint Toldi vén lovában harc zajátul:
a régi tűz bennem is fellobog,
s szép passzaiktól megfogyatkozott
combizmom össze-összerándul.
–Mindig lesz a nagyvárosok határán
egy-egy letarolt gyepű rét,
hol hűvös alkonyati órán
hallani e mély dobzenét,
mely mérföldekről mágnesez magához
labdaéhes diákot és inast,
s egy-egy bolyongó, dérütütt pasast,
ki eltűnődve dől a kapufához.
|
A magyar sport fényes napjai kötődnek novemberhez. Nézze meg a Kalendáriumban, mik ezek?
Hallott már az "őskori fociról", és hogy mire tanít a labda? Mind a két gondolatról egy cikkben olvashat az Aki nem hiszi, járjon utána rovatban
Engem mindenben a számok határoznak meg. Fehér pettyem legfeljebb kilenc lehet egy számmezőben, és minden lapocskán csak két számmező van. Egy készletben pedig annyi a lapocska, ahány párosítás lehetséges, két egyforma nem lehet. Mégis kiszámíthatatlan vagyok, mert szinte csak a szerencsén múlik, hogy kinek sikerül minden lapocskát letenni, és kinek mennyi marad a nyakán.Az igazi dominójátékosok nem lapjaikat rejtegetve játszanak, és nem is az a céljuk, hogy a másikat legyőzzék. Ők nyíltan játszanak, a másikra figyelve arra törekszenek, hogy minden lapocska megtalálja a párját. Ez sokkal izgalmasabb, mint fejtörés nélkül, a vak szerencsében bízva legyőzni a másikat – és persze sokkal emberibb is.
Istenem! Nemde az emberek barátkozása is olyan, mint a dominójáték? Mintha mindenkinek adtál volna egy teljes készlet jó tulajdonságot. Ezek, mint a dominólapocskák, két arcúak: lehetnek egymáshoz közeliek, mint jószívű és nyíltszívű, de lehetnek távolállók is, mint közösséget kedvelő és a csendet szerető. A jó barátok az egyező jó tulajdonságaikat törekszenek egymás mellé tenni. Azon törik a fejüket, hogy mindegyiknek meglegyen a maga párja. Ez a barátság nagy dominója! Segítsd őket, Istenem, lassan, megfontoltan és sokáig játszani!
Sajnos az ördögnek is megvan a maga dominója: a mi rossz tulajdonságaink! De sokan szeretnek vele játszani! Persze mindig eltitkolva a másik elől saját lapocskáik állását. Azért remegnek, hogy a hóbortos szerencse rájuk mosolyogjon, és akkor lefőzik társaikat, diadalittasan kinevetik. Mintha ez egy hőstett lenne, amivel dicsekedhetnének.
Istenem, segíts bennünket, hogy sohase vegyük kezünkbe ezt a dominót!
Ladocsi Gáspár Játékok imái c. könyvét a Szent Gellért Könyvkiadó adta ki. Megvásárolható Budapesten a Ferenciek terén lévő üzletükben. Honlapunkon még olvashat a mackóról a Szerepjátékok, a labdáról az Aki nem hiszi, járjon utána, a Ki nevet a végén társasjátékról a Kalendárium >Május rovatban.
Kányádi Sándor 1929. május 10-én született a Hargita megyei Nagygalambfalván.
Születésnapja, és május elseje –a munka ünnepe– alkalmából idézzük
A világ legtöbbet érő vagyona c. meséjét
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, aki nagyon nagy gazda hírében állott.
SZMO írja: ’89. nyarán, a „változások hajnalán” kezdtem írni a krónikát. Mindenkinek ajánlom:
"Kedveseim!
Ez a füzet és a többi üdvözlet és üzenet Nektek a múltból a jelennek, nekünk üdvözlet és üzenet a jelenből a jövőnek.
Mesélni akarunk Nektek kedves unokáink, dédunokáink, későbbi rokonaink, utódaink, Nektek, kiket mi már nem ismerünk, de legalább Ti bennünket egy kicsit jobban el tudtok majd képzelni. Megismeritek kisebb nagyobb gondjainkat, hétköznapjainkat. Nemcsak magunkról akarunk írni: szüleinkről, nagyszüleinkről, rokonról, barátról –az életünkről.
Tudnunk kell, honnan jöttünk, hová, merre tartunk? Igyekszünk majd elmondani a jót és a rosszat is, emberekről és társadalmi jelenségekről egyaránt. A Ti dolgotok, hogy keressétek meg a jót, amit őrizzetek meg és fejlesszetek tovább! Szeretném, ha a családi krónika írása hagyománnyá válna a családban, és a család új tagjai, a menyek és vők szintén elmondanák családjuk történetét. Így lesz igazán izgalmas, mert ugyanazt a kort, eseményt sokféleképp láthatjuk, hisz sokfelől jövünk.
Tavaly valami megmozdult ebben a kis országban. Ez a mozgás egyre erősödik. Sokféle nézet kap hangot, sőt szerveződik párttá.
Ez év májusában gondoltam először arra, vajon hogy fogják értékelni a történészek 50-80-100 év múlva ezeket az időket? A történelemkönyvben hány sor lesz a miénk? Mi milyen keveset tudunk közvetlen eleinkről! Ti mit fogtok rólunk tudni?
Így született a krónika gondolata.
Nagyi és férjem lelkesedtek az ötletért.
Kedves utódaink! Legyetek szerzőtársak!
Budapest, 1989. június "
Miért ajánlom, hogy írásra adja a fejét? Hogy dédunokájának –akit nem biztos, hogy ismerni fog–, a történelem ne biflázni való legyen, hanem valódi kapcsolat a múlttal. És még miért? Megtalálja a Gondolkodjunk az életünkről sorozat Generációkról szóló részében
|
Hová lett apám lobogása,
Nyugtalan vére, vas hite,
Mely övtenegy éves korára
Ültette őt biciklire?
Esett-bukott, de megtanulta,
Nem tört a jó szőgyéni csont?
S járt messze falvakat befutva
Fényes-küllős futóbolond.
Munka után járt, s a barátság
Szálait szőtte szerteszét –
Ez a beszédes friss vidámság
Behálózott egy fél megyét.
Örömre lelt fában-virágban,
Megszorított minden kezet,
Mik voltunk hozzá mindahányan? –
Kukák és neveletlenek.
Mennyit korholt, hogy barátságos
Kedves legyek mindenkihez!
Úgy méltó az ember magához,
Ha mosolya, szava szíves,
Úgy kezesül hozzá a sorsa
Valamire úgy viheti!
Szegény, csak ezt ne mondta volna –
Amilyen sorsa volt neki.
Pedig, hiába morgolódtam,
Igaza mégis neki volt.
Rálelt a jóízekre nyomban,
Kis szikrából tüzet csiholt.
Gomblyukában? –Mibennünk nyílnak
Földöntúli virágai!
Árad az édes szegfűillat,
Térdre kell benne hullani.
Kónya Lajos Apám igaza
|
 Már szombat este megsütötte
Anyám. És reggel már adott.
Az aranya besugarazta
A harangos vasárnapot.
Vasárnap estig nem fogyott el,
Fénye áthullt az ünnepen.
Még hétfőn is jutott belőle.
És kedden is. De csak nekem.
Ma sem tudom, hol rejtegette,
Melyik fiókból jött elő,
De olyan áldott volt az íze,
Olyan hétköznap-szentelő.
Az asztalkendőből kibukkant
Szép sárga fénnyel: itt vagyok.
Nagy árnyékok, fekete gondok,
Még várjatok, maradjatok.
Igénytelen polgár-kalács volt,
Olyan egyszerű, mint falum.
És mégis úgy megnőtt azóta,
Mint úrvacsora-szimbólum.
Száguldó évek távolából
Megérzem néha jószagát:
A tűzhely tájáról elindul
S betölt szívet, betölt szobát.
Lelki kenyér ínség-időkben
Verőfényes vígasztalás.
Pedig tudom: a keze föld már.
És nincsen több keddi kalács.
Áprily Lajos
Kalács, keddi kalács
|