A JÁTÉK. Játék?
Hányszor, de hányszor láthatjuk az állatkölykök önfeledt játékát!Amilyen könnyű egy új játékot kitalálni, olyan nehéz megmondani, miért játszanak a kölykök?
Régebben csak „unaloműzésnek” tekintették a játékot. Voltak, akik azt állították, csak a kölyökkorra jellemző. Holott sokszor lehetünk tanúja a felnőtt állatok játékának is. Az állatóvodában egyszer a következő jelenetet láttam: az egyik oroszlánkölyök egy fa takarását kihasználva izgatottan lelapulva feszülten figyelt. Aztán mint akit rakétával lőttek ki, villámgyorsan lerohanta egyik oroszlánpajtását. A váratlan támadás meglepetésként érte a kicsit, felborult. A támadó fölénybe kerekedett, és vad birkózásban fonódtak össze. A támadás –és az előkészület: a lesben állás, földhöz lapulás– pontosan utánozta a felnőtt oroszlánok zsákmányszerző támadását. Még az „áldozat” leterítése is mintha igazán „vérre menő küzdelem” lett volna… bár itt nem folyt vér. Áldozat sem volt a szó igazi értelmében. Mert a játékban nincs is áldozat. Itt a szerepek gyorsan cserélnek gazdát. Néhány perc múlva már az iménti „áldozat” támadóként rontott az előző oroszlánkölyökre, így a korábbi támadóból most „áldozat” lett.
De hát miért az a nagy hűhó? Lesben állás, hajsza, támadás, hisz az állatkölykök a játkkal valójában semmiféle célt nem akarnak elérni. Ez igaz – közvetlenül abban a pillanatban nem is. Csak önfeledten, boldogan csinálják, és ismétlik újra és újra haszontalan játékukat, de olyan mozdulatokat, fordulatokat, eseményeket produkálnak, melyek számukra élvezetesek.
Nemhiába mondták a régi bölcsek: ami él, az mozog. A kölyök létfeltétele és életének mintegy igazolása az állandó cselekvés. Nincs szinte egy nyugodt pillanata sem. Mindig csinál „valamit”. A játék fő oka ez a megnevezhetetlen belső mozgásigény, kényszer, amely állandó mozgásban, cselekvésben tartja. Izomzata erősödik közben, és a sok gyakorlás mozgását ügyessé, harmonikussá teszi. Ez már felkészülés az életre!
Az állatkölykök közben egymástól is állandóan tanulnak. Mert amit játékként csinál, az nem vele született képessége. Ő azt nem tudta még a születésekor, azt már társaitól, szüleitől, a felnőtt állatoktól – a környezetétől– tanulta és folyton tanulja.
Játék közben természetes kíváncsiságát is kielégíti a kölyökállat, és környezetét egyre jobban veszi szemügyre, megismeri: szüntelenül gyakorlatozik, vizsgáztatja képességeit. Fut, mászik, ugrik birkózik rendületlenül, mert rá is kötelezően érvényes a szólásmondás: „Gyakorlat teszi a mestert!”
Az állatkölykök játékában a támadó és áldozat szerep csak névleges. A támadás nem zárul az áldozat elejtésével, mint a felnőttkori zsákmányszerzésnél. A „zsákmányt” igaz, leteperte, de nem falja fel. A kölyök beéri azzal, hogy lebirkózta, felborította a másikat.
Ezért merik az állatóvodában együtt nevelni a fiatal állatokat. Nem folyik vér a nagy oroszlán és a jóval kisebb kutyakölyök kergetőjátékánál sem. A hancúrozás után békésen pihennek együtt.
"…
12. Átmeneti rendelkezések

A középosztály sajnos a külföldi kézműves vásárokon is elmaradozik. Tendencia: szaküzletek felé megy a bizalom. Egyre többen tudatosan szeretnének megfelelő játékszert adni gyermekeik kezébe, de a megfelelő összeg még nem áll rendelkezésükre. Nehéz átvészelni ezt az időszakot, de folyamatosan mondani kell: belföldi, igényes játékot a gyereknek!




A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum által kiadott könyv (szerzők: Tészabó júlia-Török Róbert-Demjén Bence) a 19. század közepétől 1989-ig mutatja be a budapesti játékkereskedelem történetét. A könyvből megismerhetjük a leghíresebb régi boltosokat üzleteikkel és portékájukkal. A második világháború utáni időszakra a szocialista nagyvállalatok és áruházak kínálata, az 1960-as 1970-es évek játékkiállításai és –vásárai emlékeztet. Megidézik kisfiúk és kislányok rég elfeledett játékait. A KÖNYV NÁLUNK MEGVÁSÁROLHATÓ!
Az azonos című KIÁLLÍTÁS JÚNIUS 7-ig még megtekinthető a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban Budapest, Szent István téren, szemben a bazilikával.
Gál Péter könyvét Mérő László utószavából vett részletekkel kínáljuk: Mégis, az internet korszakában is megmarad a könyvek szerepe. Kalandozás az is, amikor rábízzuk magunkat egy szakavatott tárlatvezetőre, és ezt az igényt egy jól szerkesztett könyv sokkal jobban ki tudja elégíteni.
Amikor éppen "rejtvényhangulatunk" van, igazán érdemes Gál Péter könyvét lapozgatni, mert biztosak lehetünk benne, hogy pillanatok alatt találunk valami érdekeset. Az ilyesfajta könyvek szerzője a maga elé tűzött lehetetlen feladatot oldja meg, amikor nem csak afféle rejtvénylexikont ír, hanem végigvezet magán a felfedező úton, amelybe bármelyik ponton bele lehet kapcsolódni - ha éppen hangulatunk van.
Kedvcsinálóul nézze meg a könyv fő fejezeteit:
Síkbeli és térbeli összerakók, összekapcsolódó fejtörők, ördöglakatok, sorozatos mozgatáson alapuló játékok, matematikai érdekességek, tanácsok a játékok elkészítéséhez



