Aki nem hiszi, járjon utána

 
Ahogy még -valószínű- nem hallott róla: a ZSIGULI gyár és a fejlesztés története
A játékról MÁSKÉPP: a LABDA, és az "őskori foci"
Ne csal olvasson róla, menjen oda, csodálja meg! Ne csak az épületet: a kiállításokat!
A vonatok nyomtávolsága
Tudta, hogy 1909-ben nálunk volt Európa egyik legnagyobb játékáruháza?
 
 
Mivel az orosz modellautók kínálatunkban jelentős szerepet kapnak, fontosnak éreztük, hogy  közzétegyük Meleg Norbert írását a Lada történetéről.
Kedves Fiatalok! Ez kortörténet a javából: érdemes elolvasni!
 

1961-ben Palmiro Togliatti (1893-1964), az olasz kommunista párt vezetője Moszkvában járt és látogatást tett az AZLK-üzemben (Moszkvics). Ekkor merült fel először, hogy a műszakilag elavult Moszkvicsok helyett kellene egy jó, szovjet népautó. Ennek fejlesztésére sem tapasztalat, sem szakértelem nem volt, ezért kizárólag arról lehetett szó, hogy készen vesznek valamit nyugatról.

A korábbi gyakorlathoz képest (Moszkvics a BMW 1500-ast "lekoppintotta") licencet akartak venni.
1964-ben Togliatti a KGB (szovjet titkosszolgálat) római rezidensének újra felvetette az ötletet. 1965-re el is kezdődtek a tárgyalások. Több más, kipróbált modellel együtt a Fiat 124 is súlyosan megbukott az orosz valóságban lezavart teszteken. De másokkal ellentétben a Fiat vállalta, hogy megerősíti az autót, adaptálja és modernizálja a szovjet rögvalósághoz. Ennek eredménye lett a Fiat 124R prototípus, ami gyakorlatilag megegyezik a 2101-es Zsigulival. Tehát a legendával ellentétben a műszakilag több ponton valóban fejlettebb és tartósabb Zsiguli nem a szovjet mérnökök szellemi terméke.
1996-ban, foci VB alatt a Szabad Földben találtam a következő írásra. Most is aktuális:
 
ŐSKORI FOCI
„Barlangrajz alapján állítja egy francia régész, hogy az emberiség már sok évezreddel ezelőtt hódolt a labdarúgáshoz hasonló játéknak. Az ezt bizonyító leletre a franciaországi lascaux-i barlang közelében bukkant társaival, közel ahhoz a barlangrendszerhez, amelynek falán a cro-magnoni ember híres rajzait találták, többek között a bölényvadászatot megörökítőket.
A nemrégiben fölfedezett barlangrajzon egy lapított gömb formájú tárgy látható, kezdetlegesen megformált emberi alakok között, akik olyan pózban állnak, mintha dobnák, ütnék, vagy éppen el akarnák kapni azt a bizonyos tárgyat, a „futball-labdát”. A régész szerint a labdát bölénybendőből készíthették, amely persze rég elporladt. A rajz festékanyagának elemzéséből a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a labdajátékot megörökítő illusztráció húszezer éve kerülhetett a barlang falára.  v. l.”
 
Olvassa el, nézze meg Jékely Zoltán versét az örök ifjú öregfiúkról, Bodor Zoltán festményével illusztráltan a Játszani jó rovatban!
                              
 Mit lát a labdában Ladocsi Gáspár?
 
Akár hiszitek, akár nem, de a játékok közül csak én dicsekedhetem azzal, hogy velem kivétel nélkül minden gyerek játszott, sőt még a sportban is engem kergetnek a legtöbben: kézzel, lábbal, fejjel, vagy legalább szemmel. Micsoda indulatokat tudok én kihozni az emberekből!
Megkérdeztem a jó Istent, minek köszönhetem én ezt.
–Nem többnek, mint téged teremtettelek a játékok között a legegyszerűbbnek. Gondold meg, neked csak akkor örülnek, ha rugalmasan gömbölyű vagy, a többi benned lényegtelen. Lehetsz szép, vadonatúj, tarkára festett, vagy színes bőrdarabokból összevarrt, de ha nem vagy rugalmasan gömbölyű, téged félre dobnak és megkopott társadnak örülnek.
Éppen az egyszerűségeddel tudod az egyességet előhozni a gyerekekből. A gyengébb és bátortalanabb szerényen félrevonul veled, hogy egyedül gyakoroljon, a veled való közös játékban pedig az a szabály, hogy senki nem tarthat meg magának.
Egyre azonban vigyázz! Mivel rajongnak érted, elszabadíthatod az emberek indulatait. Ilyenkor kell a legtöbbet mosolyognod az emberekre! Játékos huncutsággal kiabálni feléjük:
–Ez csak játék! Játék! Nem több, mint játék!
Megköszöntem a jó Istennek szíves szavait, és jócskán elpirultam, de nem azért, mert büszke voltam magamra, hanem mert bántott, hogy tegnap –miután öt napja senki nem vett a kezébe, és nem is rúgott belém–, irigy voltam a sápadt porcelánbabára és a kerge búgócsigára.
Aztán kértem a jó Istent, hadd taníthassam meg a gyerekeket arra, hogy ők is legyenek egy kicsit olyanok, mint én:
–legyenek egyszerűek és őszinték, mert akkor mindig szeretik őket!
–Legyenek rugalmasak, mert ezzel fogják megőrizni mások szeretetét!
–Hozzák ki mindenkiből az ügyességet: a bátortalanokból csendes félrevonulásban, a merészekből a többiekre figyelő csapatjátékban!
–Játszva-nevetve fékezzék meg az emberek indulatait!
–Sarokba dobva is higgyék, hogy nagyon szeretik őket az emberek!
 
Gyerekek, így szeressétek Isten ajándékát, a labdát!
Ladocsi Gáspár könyve a Szent Gellért Kiadóban, a Ferenciek terén vásárolható meg. Ő 25 játékot mutat be. Nálunk a honlapon kedvcsinálóul a labdán kívül még olvashat a dominóról, a mackóról, a Ki nevet a végén társasjátékról.
Az amerikai vonatok nyomtávja (a sínek közötti távolság) pontosan 143,5 cm (4 láb és 8,5 inch). De vajon mi az oka annak, hogy ezt a távolság pont ekkora lett? Mi olyan vonzó ebben a számban?

A válasz meglehetősen egyszerű és könnyen kitalálható: az USA-beli nyomtáv pontosan megegyezik az Angliában használatos nyomtávval, mivel az első vonatokat angliai bevándorlók kezdték építeni az Újvilágban.

Na jó, de ettől a kérdés még kérdés marad. Most azt kell megválaszolnunk, hogy Angliában miért lett 143,5 cm a nyomtáv.

Azért, mert az első vonatokat Angliában azon tervek és sablonok szerint készítették, amelyeket a hintók és kocsik gyártására is használtak. Így hát felmerül a kérdés, hogy a hintók és kocsik nyomtávja miért lett pont 143,5 cm?

A válasz megint nagyon logikus: ha más lett volna a nyomtáv, akkor ezek a járgányok nagyon hamar tönkrementek volna az angliai kőutakon, mivel azokban, pont ilyen távolságra, volt két vájat, melyeket a régebben ott járt kocsik vájtak ki.

Nem meglepő azonban, hogy az Angliában található kőutakat, szinte egytől egyig, az ókori Róma építtette. A kőutakba vájt vájatokat pedig az első római kocsik és harci szekerek vájták. Már az ókori rómaiak is szabványok szerint építették az utakat és a harci szekereket, ezért aztán mind ugyanakkora lett, ami a vájatok távolságának egyformaságát is maga után vonta. A vájatok aztán évszázadokon keresztül kényszerítették az utókor járműtervezőit az ősi szabvány betartására.

A tanulság tehát, hogy ezek után, ha azt kérdezed, hogy ki rittyentette ezt vagy azt a számot (pl. 143,5 cm), még az is lehet, hogy pont rátapintottál a valóságra: a római kocsik távolsága ugyanis pont azért lett akkora amekkora, hogy két ló hátsója kényelmesen elférjen egymás mellett a kocsi előtt.

Megvan tehát a válasz! Római lovak fara szülte ezt a különleges számot.

Ha pedig már eléggé izgalomba jöttél attól, hogy birtokába jutottál a modern világ egyik nagy titkának, még egy adalék: Bizonyára láttad már azt a két vastag rakétát az amerikai űrrepülők oldalán, felszállás közben. A nevük Solid Rocket Boosters - SRB.

Ez a két rakéta hajtja fel az űrbe az űrhajót. A rakétákat a Utahi „THIOKOL”  gyárban gyártják és tervezői sokkal, de sokkal vastagabbra szerették volna csinálni. A probléma csupán az volt, hogy a rakétákat vonaton kellett a kilövőállomásra szállítani. A vonat pályája néhány olyan szűk alagúton keresztül vezet, hogy a sínek épphogy elférnek benne. Ezért aztán a rakéta sem lehetett szélesebb, mint a nyomtáv.
Így esett meg, hogy a világ egyik legfejlettebb technológiájával gyártott rakétájának a szélességét két római ló fara határozta meg.

Háát, ennek igazán érdemes utána járni!
Forrás: Bánky Tibor 20005. 06. 19
Nagy felfedezést jelentett számunkra az Indexen talált cikk!
A Dohány utca, és Síp utca sarkán levő Metro Klub rejtegette évtizedeken keresztül, és ősszel kiderült a titok!
Már csak ki kell várni, hogy ismét régi szépségében ragyogjon! Milyen jó lenne, ha a kávéház mellett a játék is otthont találna itt!
 
Olvassa el az Indexen a"Feltámad poraiból a Metró Klub" című cikket! A fotókat Nagy Attila készítette.
Kedvcsinálóul a cikkből azt a részt idézzük,  a Tolnay Világnapja hogyan tudósított a megnyitásról