Játékudvar

A szókincs, szókészlet, beszédkészség megfelelő kialakulásának legjobb segítői a mese, a vers, az ének. A „népek meséinek” a népköltészet, a népdal, a régi mesekönyvek olvasásának külön szépséget ad a mai és a régmúlt nyelv szóhasználatának felelevenítésére. ( Megértjük-e mi felnőttek pl. a csángókat, értjük-e a mai székelyeket, megértjük-e Kazinczy nyelvét? Gondoljunk bele, hogy a mai magyar ember milyen keveset énekel!) Ha a gyerek „aktívan” hallgatja a mesét, akkor fejlődik beszédkészsége, kifejezési készsége, szereplési bátorsága („felelési” bátorság, tanult anyag szövegvisszaadása). Meseolvasás közben érdemes megállni és a gyerekkel együtt feldolgozni az eddig hallottakat. Így fejlődik napról napra a szókincse. Újabb szavakat, kifejezéseket sajátít el. A közösen megbeszélt mese képessé teszi a fejlődés folyamán a gyereket a képzelet és a realitás megkülönböztetésére, szélesíti ismeretanyagát, látókörét, emlékezetét, logikus gondolkodását. A mese irrealitását egyre pontosabban tudja ütköztetni az őt körülvevő racionalitással, a való világgal.