Oldal küldése ismerősnekOldal küldése ismerősnek
SZMO írja a Családi Krónikában:
 
Szeretném érzékeltetni, hogy érzem magam a 60-ban.
Ismered Áprily Lajos verseit? Tőle ez a kettő, és a Március a kedvencem. Ha meggondolom, némi szomorúság van az ámulás mellett: Áprily készül az élet utáni életre. Eddig, ha ismerősnek adtam át a verset, az utolsó sort elhagytam, ne okozzak vele rossz érzést.
Önmagammal ezt nem tehetem meg – merthogy készülni kell: biztos, kevesebb van előttem, mint mögöttem. De jó!
Meg kell mondani, cseppet sem zavar a 60. Már 60 lennék?
Olyan hihetetlen! 
Mennyivel jobb most, mint huszon / harmincegynéhány évesen!
A világ, az élet szép, annyi mindent kell még megcsinálni, annyi öröm vár még ránk! Például az „Onokánk”!
 
Fűmagot vetettem
 
A vád:
Hogy elhenyélted ezt a szép napot!
 
A védelem:
Nem teljesen: vetettem fűmagot,
pár szép nap és a sűrű mag kikel,
eső belőle pázsitot nevel,
árnyékot vetnek rá a kerti fák,
jönnek hűsét kívánó unokák,
terítenek a gyepre szőnyeget
elfekszenek a szőnyegen hanyatt,
foszolva-lengő felhőcskék alatt,
s nézik a mesemondó, mély eget.
 
Ámulni még
 
Ámulni még, ameddig még lehet,
amíg a szíved jó ütemre dobban,
megőrizni a táguló szemet,
mellyel csodálkoztál gyerekkorodban.
 
Elámulni megszokottakon:
az andezitre plántált ősi váron,
virágokon, felhőkön, patakon,
az azúrban kerengő vadmadáron,
 
a csillagon, ha végtelen terek
hajítják át a késő-nyári égen.
S ámulva szólni: Most voltam gyerek.
S vén volnék már – s itt volna már a végem?
Hogy már megettük kenyerünk javát, az biztos. Az is biztos, mindannyian vetettünk fűmagot.
Talán diófát is ültettünk. 
Milyen jó, ha tudunk egymásnak örülni, a világra csodálkozni!
Győri Vilmostól, Kónya Lajostól, Jékely Zoltántól talál néhány szép verset az Olvasni jó rovatban az idősekről: jó szívvel ajánlom.