1077 Budapest, Nagydiófa u. 24. Tel.: 215-6864 Mobil: 06-30-260-6834 E-mail: jatekudvar@jatekudvar.hu Nyitva: H-P 10-18, Sz 10-13
Itt tudsz vásárolni...
Autómodell antikvár
Vonat antikvár
Bábbolt
Csodás házak
Makett antikvár
Mese antikvár
Minikönyv antikvár
Ólomkatonabolt
Az egymásratalálásban segít az 
Oldal küldése ismerősnek
A látássérültek nemzetközi napja Célja a közvélemény figyelmének felhívása a vakok és gyengénlátók sajátos helyzetére, keresve gondjaik megoldásának lehetőségeit, a társadalomba való széleskörű és teljesebb értékű beilleszkedés útját.
Az alábbi verseket az ÓDA A FÉNYHEZ c. vak és gyengénlátó költők és írók antológiájából idézzük, melyet 1992-ben a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége adott ki.
Kerekes Géza NE KUTASD
|
Ne kutasd a vakok lelkét,
kiknek örök terhét
nem ismered!
ha megkopogtatod börtönük ajtaját,
csak bántásod zaját,
üvöltő visszhangját hallhatod.
Ne kutasd, mit éreztem
a lepedő alatt,
amikor csont maradt
szent lélektükröm helyén,
és a fény
kialudt örökre,
s most… mint porcelánbögre,
meg-megcsillan mégis
a protézis.
Ne kutasd, mit éreztem,
amikor a szokott helyen
nagyobbra sikerült a milliméter,
és az étel
az ölembe borult.
Ne kutasd, mit éreztem,
amikor zenéről beszéltem,
és megkértelek: kísérj ki …
mert mit ér a vakos rutin,
ha az éttermi budin
részeg szendereg.
|
Amikor véredben ég a vágy…
szemed két tűzgolyó,
tekinteted lávafolyó,
mely hevít, gyújt, éget…
te csak nézed őt, nézed,
s lángoltok szótlanul…
Oly órán én vadul
szorítom húnyt pillám,
mert a porcelán fénye
fagyot lehel.
….
Ne kutasd hát a vakok lelkét!
E börtön terhét
át nem élheted!
El sem képzelheted a
„fekete Nap” gondját.
Hagyd békén
a fények vakondját! 1982.
Kerekes Géza
1929-ben született Kunhegyesen.
Látását 1942-ben csaknem teljesen elveszítette. Szolnokon érettségizett, zenei tanulmányokat folytatott. Hivatásos szórakoztató zenész lett. Írással már fiatalon kezdett foglalkozni. Versei, novellái a szövetség újságjaiban jelentek meg. Az Irodalmi Értesítő pályázatán több alkalommal díjazták műveit
|
Gyengéné Fogarassy Margit VAKSÁG FELÉ
|
A végzet –szörnyű, vad, sötét madár,
Amely mindig fejem felett lebeg–
Lecsap reám egyszer könyörtelen,
És akkor … akkor… én, jaj, vak leszek.
Sziromcsodákat bont a kikelet,
Kalászt dajkálnak szent sugárkezek,
Aranybíborba öltözik az ősz,
De én nem látom, mert én vak leszek.
Lesz szivárvány. És néma éjszakán
A tó tükrén a csillagfény rezeg.,
Lesz délibáb, lesz táncos hópehely,
De nem nekem, mert én már vak leszek.
|
Szíven markol a kínzó fájdalom:
Hogy nemsokára elhagy minden fény.
De halk-szelíden biztat Jézusom:
Ne félj, világítok majd néked én.
Gyengéné Fogarassy Margit
1892-ben született Erdélyben, Árpás községben. Szatmárnémetiben tanítóképzőt végzett. 1931-ben hallását, 1950-ben látását is elveszítette. Alkotásai között gyermekdarabok, vallási témájú versek találhatók. Számos mesét, dalt gyűjtött össze. Lakása Győrben a látássérültek találkozóhelye
|
Hogy született ez a kötet? Körmendi Lajos, a szerkesztő így ír erről előszavában:
„Nem akarom szépíteni a dolgot, így hát bevallom, amikor megkértek, szerkesszek egy antológiát vak költők és írók műveiből, meghökkentem. Eszembe ötlött Homérosz és Milton, de a maiak közül csupán egy-két író nevét és műveit ismertem. Kíváncsi lettem. … Megrettentem, amikor az irdatlan mennyiségű kéziratot megkaptam. Hónapokig olvastam, válogattam. Megrendítő élmény volt. Ezek a sorsok! Ez az irodalom! Nem kétséges, itt valódi irodalomról van szó. És igazi költőkről, írókról, akik nem csupán sorsukkal, hanem műveikkel is katarzist váltanak ki az olvasókból.
Hazánkban eddig még soha nem jelent meg antológia látássérült szerzők alkotásaiból. … Vak és gyengénlátó szerzők műveiből körülbelül négy évtizede rendeznek irodalmi esteket, műsorokat Budapesten és vidéken. Egy-egy szerző verse, novellája többször elhangzott a rádió különböző irodalmi műsoraiban. … A vak költők és írók azonban még így sem kapják meg azt a nyilvánosságot, amit megérdemelnek.
1990. októberében született meg az a gondolat, hogy össze kell gyűjteni a látássérült szerzők írásait. A gyűjtő, feltáró munkát dr. Baranyi Imréné, Lak István és Rózsa Dezső kezdte el 1991 januárjában, s júniusban fejezték be. A gyűjtők munkáját nehezítette, hogy főként az elhunyt szerzők művei nehezen voltak fellelhetők. Különösen sok munkát vett igénybe azon szerzők műveinek összegyűjtése, akik Braille-írással készítették alkotásaikat. … A kötet legrégibb szerzője 1875-ben, a legfiatalabb 1966-ban született. Az antológiában tizenhárom nő és huszonhárom férfi lírai és prózai művei találhatók. Tizenkettőnek jelent meg egy vagy több kötete.. A szerzők többsége felnőttként lett látássérült, nyolcan a vakok általános iskolájában szerették meg a „bötűt”, tanulták meg a betűvetést. Hét alkotó a fővárosban, nyolcan mai határainkon túl, a többiek vidéken születtek, élnek.” (részlet)