Hogy 1924-ben a világ takarékpénztárai megteremtették ezt a napot, arra utal, már akkor túl nagynak találták a pazarlást, megpróbáltak ellene valamit tenni. Mert egyre pazarlóbbak vagyunk: lopjuk a Föld természeti kincseit, lopjuk egymás idejét, sőt előfordul hogy magunkat lopjuk el a gyerekünktől, a családunktól.
Igen, a gazdagság, az „én megérdemlem” szemlélet önzővé tesz.
Az egyén nem tudja megoldani sok ezer embertársa gondját, de van lehetősége mindenkinek, hogy becsületesen dolgozzon és jót tegyen embertársával, ne feledkezzen meg arról az időről, amikor még közeli ismerőse volt a „nincs”.
Hálásak vagyunk-e az ölünkbe kapott jókért? Hálából továbbadjuk-e azt a jót, amit másoktól kaptunk? Kitől is, kinek is?
A takarékszövetkezetek kitalálták a világnapot.
Arany János: Koldus-ének részlet
|
Küszöbről küszöbre járok, hol be, hol ki…
Ne üzenjetek, hogy nincsen itthon senki,
Ne uszítsátok az ebet, hogy letépjen,
Annyi kezem nincsen, hogy magamat védjem;
Szegény honvéd jövök, kérni egy falatot.
–Adjatok, adjatok amit Isten adott.
…
Ne pirongassatok, hogy koldulni szégyen,
Koldusbotom miatt más piruljon, én nem!
Ha tisztét mindenki tette volna, mint én,
Falatomhoz e sós könnyet nem vegyíteném:
Sántán is, bénán is, töltenék víg napot.
–Adjatok, adjatok amit Isten adott.
…
Egy szelet kenyérkét, alamizsna fillért …!
Valami pénz csak kell, s nem tagadom, hogy mért:
Majd, ha eltikkadtam, … déli nap éget,
Kocsmaházba térek egy ital bor végett;
Jó hely az, legalább nyújt egy kemény padot.
–Adjatok, adjatok amit Isten adott.
|
![]() Megítél a világ, hogy részeges vagyok,
Pedig, ha én iszom, hej! van arra nagy ok:
Magam sorsa is bánt… de az csak mind semmi,
Megszokná az ember végre föl se venni:
Más seb az, amelyre nem lelek balzsamot!...
–Adjatok, adjatok amit Isten adott.
….
|
Ötezer éve Mózesnek mindössze néhány szót kellett a kőtáblára írnia: „Ne lopj!”
Ajánlom figyelmébe a Kalendárium >Január rovatában a Gondolkodjunk az életünkről: javaink c. írást
