
Bodor Zoltán: Falusi futballpálya
|
Jékely Zoltán
Futballisták
Zöld réten döng a barna futball,
–különös dzsungeli zene–
eget jár s földre-földre huppan,
gyermekkorból hős izenet.
S akik rúgják mindig ugyanazok:
száguldozók és daliásak,
teltcombú, fürge kamaszok,
virágai az ifjúságnak.
Valaha én is így loholtam
egy vakmerő gólhelyzetért,
s ha ellenfelem utolért,
fejem csapdostam elomoltan.
Egy roppant meccsre készülődtem,
melyet talán Uruguay
népével vívunk a mezőben,
és győzni vagy halni muszáj!
|
De jaj, mit lett a csapatunkkal?
A Tornakertből vad vihar
szórt szét bennünket s oly hamar
lőn utcakölyköké a futball!
Most e döngés emlékezésbe ringat,
mely egyszersmind öröm és árva-kín,
s új ifjúság tülekedésein
keresem régi mozdulatainkat.
S mint Toldi vén lovában harc zajátul:
a régi tűz bennem is fellobog,
s szép passzaiktól megfogyatkozott
combizmom össze-összerándul.
–Mindig lesz a nagyvárosok határán
egy-egy letarolt gyepű rét,
hol hűvös alkonyati órán
hallani e mély dobzenét,
mely mérföldekről mágnesez magához
labdaéhes diákot és inast,
s egy-egy bolyongó, dérütütt pasast,
ki eltűnődve dől a kapufához.
|
A magyar sport fényes napjai kötődnek novemberhez. Nézze meg a Kalendáriumban, mik ezek?
Hallott már az "őskori fociról", és hogy mire tanít a labda? Mind a két gondolatról egy cikkben olvashat az Aki nem hiszi, járjon utána rovatban