Oldal küldése ismerősnekOldal küldése ismerősnek
SZMO írja: ’89. nyarán, a „változások hajnalán” kezdtem írni a krónikát. Mindenkinek ajánlom:
"Kedveseim!
Ez a füzet és a többi üdvözlet és üzenet Nektek a múltból a jelennek, nekünk üdvözlet és üzenet a jelenből a jövőnek.
Mesélni akarunk Nektek kedves unokáink, dédunokáink, későbbi rokonaink, utódaink, Nektek, kiket mi már nem ismerünk, de legalább Ti bennünket egy kicsit jobban el tudtok majd képzelni. Megismeritek kisebb nagyobb gondjainkat, hétköznapjainkat. Nemcsak magunkról akarunk írni: szüleinkről, nagyszüleinkről, rokonról, barátról –az életünkről.
Tudnunk kell, honnan jöttünk, hová, merre tartunk? Igyekszünk majd elmondani a jót és a rosszat is, emberekről és társadalmi jelenségekről egyaránt. A Ti dolgotok, hogy keressétek meg a jót, amit őrizzetek meg és fejlesszetek tovább! Szeretném, ha a családi krónika írása hagyománnyá válna a családban, és a család új tagjai, a menyek és vők szintén elmondanák családjuk történetét. Így lesz igazán izgalmas, mert ugyanazt a kort, eseményt sokféleképp láthatjuk, hisz sokfelől jövünk.
Tavaly valami megmozdult ebben a kis országban. Ez a mozgás egyre erősödik. Sokféle nézet kap hangot, sőt szerveződik párttá.
Ez év májusában gondoltam először arra, vajon hogy fogják értékelni a történészek 50-80-100 év múlva ezeket az időket? A történelemkönyvben hány sor lesz a miénk? Mi milyen keveset tudunk közvetlen eleinkről! Ti mit fogtok rólunk tudni?
Így született a krónika gondolata.
Nagyi és férjem lelkesedtek az ötletért.
Kedves utódaink! Legyetek szerzőtársak!
Budapest, 1989. június " 
 
Miért ajánlom, hogy írásra adja a fejét? Hogy dédunokájának  –akit nem biztos, hogy ismerni fog–, a történelem ne biflázni való legyen, hanem valódi kapcsolat a múlttal. És még miért? Megtalálja a Gondolkodjunk az életünkről sorozat Generációkról szóló részében