Oldal küldése ismerősnekOldal küldése ismerősnek
 
Ekkor eszembe jutott, ugyanezzel a kérdéssel küszködtem ifjú koromban, mennyit kerestem, milyen megmászhatatlan hegynek tűnt a kérdés: mihez igazíthatnánk az életünket?
Mint apró mozaik állt össze a válasz:
Életünk meghatározó pillére a Tízparancsolat!
Van, aki elfelejtette
Van, akit nem tanítottak meg rá.
Pedig mekkora kincs!
Erről nem lehet elégszer beszélni! Sokszor, sokféleképp, politikamentesen: eszmefuttatással, napi események elemzésével, saját életpéldánkkal! Beszélni KELL róla nemcsak vallási műsorokban, nemcsak templomban!
A Tízparancsolat átadása egy meghatározott napon történt. De elfogadása, elsajátítása az év összes napján, állandóan történik –gyakorlatilag egész életünkben, hogy „élhetőbb legyen a világ”, az életünk.
A mi fogalmaink szerint egész rendes emberek vagyunk. Rendesnek érezzük magunkat, hisz becsukjuk a szemünket saját hibáink felett. Rendesek vagyunk, hisz nem ölünk, nem hazudunk (túl nagyot), csak ügyeskedünk, pletykálkodunk, irigykedünk, akarva, akaratlan mondjuk a féligazságokat, nehezítjük a magunk, egymás meg mások életét. Hibáinkkal, bűneinkkel szembesülni cseppet sem kellemes: saját érdekünkben mégis a Tízparancsolat tükrébe kell néznünk, hogy változtatni tudjunk önmagunkon: hogy boldogok lehessünk.
Írás közben gyakran elszégyelltem magam. Lehet, Ön még előtte áll…
 
Ha igazságtalannak tartja  a képet, amit meglát önmagáról –az igazság fáj!–, akkor se adja fel, bátran nézzen bele, és fogadja el, és szeresse magát, olyannak, amilyen! Azonban kezdjen el „dolgozni önmagán”: a jó irányba való változásra az embernek mindig megvan a lehetősége, sőt kötelessége
 
A következő sorozatot nem találja majd szórakoztató olvasmánynak.
Nem is annak szántam. Miért fog tőle idegenkedni? Mert „mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek tettei.” Ján. 3,20
 
MIÉRT fontos megismerni, értelmezni mai életünkre a Tízparancsolatot? Egyáltalán, aktuális még? hisz oly régi!   Bizony, fontos. Sokszorosan:                                                                             
–mert a Tízparancsolat hasonló, mint a gravitáció: ha nem figyelünk rá, észre sem vesszük, de működik, életünk minden pillanatát meghatározza, védi az embert és társadalmat: független attól, hogy ismeretét beépítjük-e életünkbe, vagy sem
–mert az ember alig tud tájékozódni az ellentétes nézetek, mentalitások össztüzében. (Földanya, totemek, stb.) Elveszünk a részletekben, és figyelmen kívül hagyjuk az EGÉSZET, az Egyet.
–mert életünk hasonló, mint amikor a zsidók elhagyhatták Egyiptomot/ rendszerváltás: a megszokott, de biztonságot adó rosszból a szabadság előszobájába kerültek/kerültünk, ami teli volt/van bizonytalansággal: lelkileg, erkölcsileg, anyagilag. Mózes, azaz az emberiség ekkor kapta meg azt az „iránytűt”, a Tízigét, amit folyamatosan megszegünk –szabadságunkat szabadossággá silányosítottuk: „eredménye” ismert. Most bolyonghatunk saját sivatagunkban!
   –Isten a Tízparancsolatban határozza meg életvezetésünket tértől, időtől, kulturáltságtól, vallástól független. Ez az a minimum, aminek nemcsak a templomban kell megjelennie, hanem a legszürkébb hétköznapokban: magánéletben és közéletben: a városházán! Isten először szabadított ki bennünket (ilyen-olyan) fogságunkból, adta nekünk a Tízparancsolatot, és utána Krisztust. Bukfenc az életünkben: Krisztusra hivatkozunk, és a Tízparancsolatot nem tartjuk meg! 
   –mert a Parancsolatok –intelmek– időtlen és általános törvények, melyek segítenek, hogy a nekünk ajándékozott szabadságot helyes tartalommal töltsük meg, útmutatást és irányt kapunk életvezetésünkben. Iszonyú keveset tudunk a Tízparancsolatról! Meg kell ismerni, újra kell tanulni/értelmezni, hogy továbbadhassuk:
 –mert felelősek vagyunk, hogy utódaink milyen emberek lesznek, mire tanítjuk meg őket? 
 
CÉL, hogy –vallástól, világnézettől független– a Tízparancsolat és önmagunk jobb megismerése révén el tudjuk fogadni egymást, („Mint te magad” „Te is más vagy, én sem vagyok más”), tanuljuk/gyakoroljuk a türelmet: –aki vallásos: mit vár tőle Isten, hívőnek és mindenki másnak: emberségünket, a világ és szűkebb környezetünk békéjét hogyan őrizhetjük meg?  Nehogy ismét elszabaduljanak a vad, fanatikus gondolatok, mint oly sokszor a történelemben, vagy napjainkban!
 
 
A Kinyilatkoztatás éjszakáján a nép aludt. Valóságosan.
Mi becsukjuk szemünket, fülünket, szívünket. Mózes kiabált – mi emaileket küldözgetünk.
Tudom, mindez így nagyon sarkított – lehet, Ön sokkal alaposabban ismeri a Bibliát. De az is lehet, másnak még ez a leegyszerűsített anyag is sok és „jaj!”
 
A Tízparancsolatot bizonyára másként értelmezi egy mély teológiai ismeretekkel bíró lelkész (felekezeti hovatartozása is meghatározó!), egy újkori felekezethez tartozó hívő, aki épp csak hallott, vagy talán nem is akar hallani róla. 
Könnyű lesz kritizálni. Sem védekezni, sem támadni nem akarok, nem tudok, nem fogok. Ön úgy gondolja, én másként
Vannak dolgok, amiket még nem érthetünk. Nem baj.
Majd egyszer mindent megértünk. Ki így, ki úgy. Előbb, vagy utóbb.
Ha valamiben nem egyezünk, beszélgetni akkor is kell: hogy megismerjünk más véleményeket, hogy el tudjunk fogadni más véleményeket: hogy ápoljuk és védjük a szeretet parancsát.
Lehet, Ön hangzatosnak találja. Nekem nem az. Naívnak talál? Vállalom. Legyünk minél többen naívak, és higgyjük, a Szónak –még a mi szavainknak is– ereje van! (Amikor ezt írtam, a rádió még nem hivatkozott a szó erejére)
Gondolkozzon Ön is életünk, szemléletünk megújításának lehetőségéről, a Tízparancsolatról!

Ne rohanjon az olvasással! „Rágjon meg jól minden falatot” (József Attila után szabadon)
 
A következő írásban megismerheti azoknak a teológusoknak a „Miért?” kérdésre adott válaszait, akik segítségével később megpróbálom a parancsolatokat közelebb hozni. Itt, a „Május” rovatban Mózes öt könyvéről is olvashat