Oldal küldése ismerősnekOldal küldése ismerősnek
 
Kányádi Sándor 1929. május 10-én született a Hargita megyei Nagygalambfalván.
Születésnapja, és május elseje –a munka ünnepe– alkalmából idézzük
 
A világ legtöbbet érő vagyona c. meséjét
 
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, aki nagyon nagy gazda hírében állott.
A farzsebéből ki tudott volna fizetni egy kisebbecske országot. Volt neki egy szekérderékra való, de –szószerint– kötélrevaló kilenc fia. A kilenc fiú együttvéve sem ért egy árva hajítófát, nemhogy pipadohányt, olyan lusták voltak, hogy még a föld, akin henyéltek, az is röstellte őket. 
–Minek dolgoznánk, elég gazdag az apánk, ha tízennyien lennénk, akkor is urasan megélhetnénk abból, ami utána ránk marad.
De az öreg betyárul áthúzta a számításukat! Minden vagyonát, kincsét a munkásaira hagyta, egy árva garast se hagyott a kilenc lustára, csak kilenc fejszét, kilenc ásót, kilenc kapát, meg egy irdatlan sűrű bozótos domboldalt, mondván, odarejtette a világ legtöbbet érő vagyonát. Azzal csöndesen oldalt fordult, és jobblétre szenderült. 
 
–Most aztán mit tegyünk? Hol lehet az a világot érő vagyon, melyik bokor alatt, melyik hajlaton?
Egy darabig tanakodtak, találgatták, hol kereshetnék. Aztán vették a fejszét, az ásót, a kapát, és elkezdték irtani, kapálni, ásni a domb oldalát. Kilenc esztendeig tartott, míg végre, a tetőre érve, minden talpalattnyi helyet alaposan megműveltek. Nyomukban már hatalmas tengeri- s búzatáblák zöldelltek, sárgultak, mert annyi esze azért csak volt a már cseppet sem lusta fiúknak, hogy addig is, amíg nyomára akadnak a vagyonnak, meg aztán valamiből élni is kellett, nem hagyták bevetetlen a földet.
Így történt, hogy amikor már egy bokor se volt a dombon, s a domboldal búzát, krumplit meg efféléket termett, akkor jöttek rá, hogy mekkora vagyonra leltek, mert nincs nagyobb kincs a termő földnél, s nagyobb vagyon a szorgalomnál.
Aki nem hinné, s van hozzá mersze, vegyen egy fejszét, ásót, kapát, s rajta! Próbálja ki!