| BEVEZETÉS "A játék életünk része. De életünk nem játék. Gondolkodjunk az életünkről" sorozathoz | ||
![]() |
S az élet minden eszköze a halált szolgálta már:
Lenézték a homokórát, mert egyszerű művészete
Mint a földművesé, olyan. És széttörték, elégett.
A vizikerék, mely a Tartályokat vízzel tölti meg,
Mert művészete olyan, miként a Pásztoré:
S helyükbe bonyolult kerekek léptek,
Kerékbe fogózó kerék,
Hogy megzavarják az ifjakat pályájuk kezdetén,
Hogy éjjel s nappal munkába törjék
az Örökkévalóság millióit,
Hadd csiszolják, fényesítsék a vasat s rezet
óraszám vesződve
S ne is sejtsék, mivégre;
csak hogy a bölcsesség napjait
Szűken mért morzsákért töltsék izzadva el,
S tudatlanul
A részt Egésznek véljék, s ezt Bizonyítéknak,
S az élet egyszerű
Törvényeit ne lássák meg, vakon.
A szépség történetéből
William Blake (London, 1757-1827) A kerék Kardos László fordítása |
![]() |
2009. februárjában a tv A la carte műsorának meghívottjai a mainál emberibb, élhetőbb világról álmodtak. Az egyik vendég szinte felkiáltott: „Miért nincs valami, ami útba igazít, amihez tudnánk igazítani az életünket?”
Valóban nincs semmi a kezünkben, amihez igazíthatnánk az életünket?
Igen, kellemesebb az élet, ha mosolygunk egymásra, azonban ez nem elég, több kell! Mit teszek én /mit tesz Ön azért, hogy a világ békésebb, barátságosabb legyen? Tesz-e valamit, ami több, mint ami okvetlen elvárható?
Valóban nincs semmi a kezünkben, amihez igazíthatnánk az életünket?
Igen, kellemesebb az élet, ha mosolygunk egymásra, azonban ez nem elég, több kell! Mit teszek én /mit tesz Ön azért, hogy a világ békésebb, barátságosabb legyen? Tesz-e valamit, ami több, mint ami okvetlen elvárható?
A világ egyre durvább, zűrzavarosabb, egyre áttekinthetetlenebb, ami visszahat személyes életünkre, így egyre kevésbé érezzük a Szeretet, Isten jelenlétét
Ekkor eszembe jutott,
"Tovább" a következő írásban (tehát ne a "továbbra" kattintson!)
![]() |
S az élet minden eszköze a halált szolgálta már:
Lenézték a homokórát, mert egyszerű művészete
Mint a földművesé, olyan. És széttörték, elégett.
A vizikerék, mely a Tartályokat vízzel tölti meg,
Mert művészete olyan, miként a Pásztoré:
S helyükbe bonyolult kerekek léptek,
Kerékbe fogózó kerék,
Hogy megzavarják az ifjakat pályájuk kezdetén,
Hogy éjjel s nappal munkába törjék
az Örökkévalóság millióit,
Hadd csiszolják, fényesítsék a vasat s rezet
óraszám vesződve
S ne is sejtsék, mivégre;
csak hogy a bölcsesség napjait
Szűken mért morzsákért töltsék izzadva el,
S tudatlanul
A részt Egésznek véljék, s ezt Bizonyítéknak,
S az élet egyszerű
Törvényeit ne lássák meg, vakon.
A szépség történetéből
William Blake (London, 1757-1827) A kerék Kardos László fordítása |
![]() |
2009. februárjában a tv A la carte műsorának meghívottjai a mainál emberibb, élhetőbb világról álmodtak. Az egyik vendég szinte felkiáltott: „Miért nincs valami, ami útba igazít, amihez tudnánk igazítani az életünket?”
Valóban nincs semmi a kezünkben, amihez igazíthatnánk az életünket?
Igen, kellemesebb az élet, ha mosolygunk egymásra, azonban ez nem elég, több kell! Mit teszek én /mit tesz Ön azért, hogy a világ békésebb, barátságosabb legyen? Tesz-e valamit, ami több, mint ami okvetlen elvárható?
Valóban nincs semmi a kezünkben, amihez igazíthatnánk az életünket?
Igen, kellemesebb az élet, ha mosolygunk egymásra, azonban ez nem elég, több kell! Mit teszek én /mit tesz Ön azért, hogy a világ békésebb, barátságosabb legyen? Tesz-e valamit, ami több, mint ami okvetlen elvárható?
A világ egyre durvább, zűrzavarosabb, egyre áttekinthetetlenebb, ami visszahat személyes életünkre, így egyre kevésbé érezzük a Szeretet, Isten jelenlétét
Ekkor eszembe jutott,
"Tovább" a következő írásban (tehát ne a "továbbra" kattintson)

